Mire kell figyelnünk ha kisbabánk születik?
2019-04-28
1. Köldökcsonk ellátása
A köldökcsonk ellátásával kapcsolatban többféle nézőpont van, ám az mindegyiknél egyezik, hogy a csonkot nem érheti víz, mert ha a száradó csonk felpuhul, el is fertőződhet. Ezért fontos, hogy míg a csonk le nem esik, a fürdetést úgy 
végezzük, hogy a csonk biztos távolságban legyen a víztől. A csonkot gyógyszertárban kapható alkohollal átitatott vattával kell körbe törölni. Kicsit meg is kell emelni a csonkot, hogy az alatta megbúvó területeket is fertőtleníteni tudjuk. Ezután lehet sebhintőporozni, de ez akár elhagyható, nem minden gyermekorvos javasolja.
A kezelést minden pelenkázás és minden fürdetés után meg kell tenni.
A köldökcsonk az első vagy második héten szokott leesni, de a seb kezelését még folytassuk, amíg a köldök teljesen be nem gyógyul.
2. Hőmérséklet
A csecsemő számára legideálisabb a lakásban a 20-22 oC körüli hőmérséklet. Ha ennél melegebb van a szobában, a baba nehezebben alszik el, vagy alvás közben megizzadhat, nyűgösebb lehet, és többször felébredhet. Fürdetéskor viszont legyen kicsit melegebb, a babák bőre ugyanis nagyon érzékeny, és hamar fázni kezdenek. A megfelelő hőmérséklet a fürdetés idejére 25 oC.
3. Anyatej
Egyes anyák anyateje közt nagy különbségek lehetnek, ám abban minden szakértő egyetért, hogy az anyatej a legjobb táplálék a csecsemő számára, hiszen minden megvan benne, amire a gyermek növekedéséhez és egészséges fejlődéséhez szükség van. Egyedül a K vitamint szükséges pótolni.
Az anyatej minősége az anya életmódjától, táplálkozási szokásaitól nagyban függ. A kávé és alkohol fogyasztásától tartózkodni kell, a dohányzás, drogfogyasztás pedig tilos!
Az anyának törekednie kell a minél egészségesebb táplálkozásra. Nem kell sokkal többet enni, mint a terhesség előtt, mert az elhízáshoz vezethet. A mennyiség helyett inkább a minőségre fektessük a hangsúlyt. Változatos, vitaminokban, rostokban és magas tápértékű fehérjékben gazdag ételeket fogyasszunk, amivel saját egészségünket támogatjuk, és így az anyatejjel sem lesznek gondok.
4. Az etetés
Az anyukák egy része az igény szerinti etetést választja, ám mivel ez hasi panaszokhoz, és az anyatej elapadásához vezethet, a gyermekorvosok nagy része továbbra is a rendszeres, 3 óránkénti etetést javasolja. Ez a módszer segít a napi ritmust is kialakítani. Ha az újszülött annyi anyatejet eszik, amennyire szüksége van, súlya megfelelően gyarapodik, akkor nincs szükség az anyatej mennyiségének mérésére, emelésére.
5. Fürdetés
A kisbabák többsége élvezi a fürdetést, de ehhez az kell, hogy ebben is kialakuljon egy napi rutin, amit a pici megszokhat. Az időpontot úgy válaszuk ki, hogy nyugodt körülmények közt fürdethessünk, és ezután igyekezzünk mindig nagyjából ugyanabban az időpontban megtenni ezt, a fürdetés menetrendje pedig mindig ugyanaz legyen. A csecsemők szeretik a rendszert, így tudják mi fog következni, és nem ijednek meg.
A kicsik fürösztéséhez legjobb választás a kis műanyag kád, ami könnyen tisztántartható. A víz hőmérséklete ne legyen melegebb 35 oC-nál, ezt hőmérővel könnyen ellenőrizhetjük.
Az egyik karunkat tartsuk a baba feje alatt, és fogjuk meg a gyermek ellenoldali felkarját, így biztosan tarthatjuk őt. A fürdetés alatt egyetlen másodpercre sem engedhetjük el a picit! Amíg a köldökcsonk nem esett le, ne merítsük vízbe az újszülöttet, inkább csak nedves szivaccsal mosdassuk. Arcát tiszta vízzel mossuk meg, aztán következhet a többi testrész. Használjunk fürdető kenőcsöt, ez óvja a baba bőrét. Hajmosásra nincs szükség minden nap, elég hetente kétszer, háromszor, és csak gyengéd simogató mozdulatokkal végezzük!
Fürdetés után puha törölközővel szárítgassuk meg a picit, majd pedig hidratáljuk a bőrét valamilyen babaápolóval.
6. Hogyan fogjuk a babát?
Bölcsőtartás: a baba feje az anyuka könyökhajlatánál támaszkodik, a hátát az anyuka alkarja támasztja alá, fenekét pedig a kismama másik karja tartja.
Hasgörcsoldó fogás: egyik karunkkal megtámasztjuk a gyermek felsőtestét, miközben az arca lefelé néz, másik karunkkal pedig az alsótestét támasztjuk alá úgy, hogy a két lába közé tesszük kezünket.
Vállhoz támasztás: büfiztetéshez használjuk ezt a fogást, mikor a fejecskéjét még nem tudja tartani a baba. A vállunkhoz támasztva tartjuk egyik kezünkkel a fejét és a hátát, másik kezünkkel pedig a popsiját.
Odabújós tartás: magunkhoz öleljük a babát, egyik kézzel az alsótestét, a másikkal a hátát támasztjuk meg. Közben szabadon mozoghat a baba feje, így ismerkedhet környezetével.
