Édeskömény
2017-04-24
Az édeskömény (Foeniculum vulgare) a zellerfélék népes családjából a Foeniculum növénynemzetség legelterjedtebb és legismertebb tagja.
Egyéb elnevezése ánizskapor, fennel, ismert olasz neve finocchio.
A növény fűszer és gyógynövény is. A fontosabb termesztésben álló változatok: a termésekben a 2–5% illóolajon kívül 12-18% zsírosolaj, 18-20% fehérje van.
Egyes indiai fajták illóolaj-összetétele jellegzetes, mert nem tartalmaznak anetolt. Nemcsak a termésben van illóolaj, hanem az egész növényben: a gyökérben 0,6%, a szárban és a levélben 1–1,5%.
Tárolni csak egészben szabad, mert még így is gyorsan csökken az illóolaj-tartalma.
Íze és illata az ánizsmaghoz hasonlít. Magjait levesekbe és halételekbe főzik, a gumóját lereszelik, és a káposztasalátához adják.
A római édeskömény termése a fehér üröm és az ánizs mellett az abszint fő ízesítő anyaga.
Étvágyjavító, szélhajtó, görcsoldó, tejszaporító hatású. Egyik legjobb erjedés- és puffadásgátló gyógynövényünk. Gyakran adják együtt hashajtó drogokkal, hogy kivédje vagy enyhítse a hashajtó által okozott görcsöket.
Felhasználható még késő, rendszertelen menstruáció kezelésére is. Aktiválja a női hormonokat, és ezzel enyhítheti a klimax tüneteit. Jobb hatást érhetünk el, ha az édesköményt cickafarkkal és komlóval kombináljuk. A késő menstruációnál 10 nappal annak ideje előtt kezdjük inni az édeskömény teáját, és utána rendszeresen, minden nap fogyasszuk azt.
